„A helyzet az, hogy jó katolikusnak lenni komplex dolog, ugyanis jó katolikusnak lenni nem más, mint életszentségre törekedni - teljes igazságra és teljes szeretetre -, ami épp annyira bonyolult, mint az élet maga. Feltéve, hogy részleteiben, és konkrét helyzetekre vonatkozóan nézzük a dolgot.
Lehet egyszerűnek is nevezni ugyanezt összességében, »szeress, és tégy, amit akarsz« - mondta egy szent, de ez is ugyanazt jelenti végső soron: mindent rendelj alá a szeretetnek, és akkor, amit csak tenni akarsz, majd mind jó lesz. Például, ha szereted Istent és érted a kinyilatkoztatását, akkor minden törvényét, és az ő Egyházának is összes törvényét vágyakozva be fogod tartani, mert érted és érzed, hogy ez a szeretet útja. Ha viszont nem akarod betartani a törvényeket, akkor az a szeretetednek a hiányát jelzi - ez a helyzet legtöbbünkkel, csak a liberálisok másoknak is kötelező törvénnyé magasztalják törvénytelenségüket, míg a sima katolikusok meggyónják ugyanazt.
Javasolnék valamit azoknak, akik valóban a jó katolikus életre próbálnak rávezetni másokat! Mi lenne, ha az unalmas törvény-bigott katolikusokat szidó szólam helyett, ami nem mellesleg elárulja a beszélő liberális hajlamait, azzal a triviális igazsággal sokkolná valaki a hallgatóságát, hogy »nem attól lesznek jó katolikusok, hogy segítenek a szegényeken és törődnek a rászorulókkal, vagy akármilyen szeretetteljesen is viselkednek családjukkal«. Ez aztán felkeltené az unatkozó hívek figyelmét!”